Fuss, Forrest, fuss!
Futni igenis jó!
Valljuk be, mindannyian néztük
már felhúzott szemöldökkel egy-egy Maratont
teljesítő emberen és vegyes érzelmekkel a kényelmes autóból is néztünk már
kocogó sorstársakat.
Az érzés valahogy mindig ugyanaz:
egyszerre mi is szeretnénk ott futni,
hogy a délelőtti mignon lemenjen
rólunk és egyszerre vagyunk lusták
lecserélni a cuki platform szandit a futócipőre azért, hogy kipirosodott,
verejtékes arccal szembetalálkozzunk gazellatestű riválisunkkal a parkban.
A mai napig ott él bennünk az
utálatos kép, mikor „kúper”- t
kellett futni tesi órán, pedig mi a legújabb pletykákon éleztük a nyelvünket.
Tehát elindulni mindig a
legnehezebb. Elővenni a melegítő nacit, felvenni a fent említett cipőt, és
beállítani az Ipod-on a legpörgősebb számokat, hogy mégse legyünk „egyedül az
úton”.
De miért jó futni? Azért mert:
-
fiatalon
tart
-
fogyaszt
-
formálja
az alakot
-
növeli a tüdőkapacitást
-
boldogsághormonokkal
tölt el,- és azt szeretjük!
Első körben a legjobb, ha
elhatározzuk, megtanulunk futni.
Olyan egyszerűnek tűnik, de az első 200 méter után már általában ég az edzetlen
tüdő.
Tervezzük meg, hogy egy héten hányszor és mikor akarunk futni,
döntsük el, hogy egyedül szeretnénk, vagy beszerválunk
egy társat is magunknak, és ami nagyon fontos, hogy szerezzünk be egy jóforma futócipőt!
Nem
utolsósorban számolnunk kell a legmeghatározóbb tényezővel, az időjárással. A legtöbbször kifogásként
a túl meleg van, esik az eső, fúj a szél,
fülledt az idő, lóg az eső lába, ami felmerül. Egy dolgot kell
tudatosítanunk: a futáshoz nem megfelelő
idő, hanem megfelelő öltözék kell!
Ne felejtsünk el soha sem bemelegíteni! Helyes légzéssel
elkerülhetjük, hogy szúrjon az oldalunk. Végezzünk fej-,kar-, és vállkörzést,
és nyújtsuk meg a comb és hátizmainkat is.
RAJT!!!
De ne teljes gőzzel! Elsősorban ne az intenzitásra „feküdjünk rá”, hanem az időtartamra.
Az már szuper teljesítmény, ha például fél órán át egy ütemben tudunk kocogni.
Azonban, ha ez még nem megy, nyugodtan tartsunk a kocogásban rövidebb gyalogló-
szakaszokat, vagy fordítva. A lényeg, mint mindenkor: a fokozatosság.
Ha nem is futunk egyhuzamban több
mint 3 évig,- akár a filmhős, Forrest
Gump-, ha elértük a fél óra kocogás képességét, akkor növeljük az
időtartamot és már gratulálhatunk magunknak!
Igen, megcsináltuk!
Fefine
