2015. július 29., szerda

Olvasónk írta ...


Gondolom, Ti is éreztétek már, hogy szuper a kapcsolatotok, de valami hiányzik. Persze veled és velünk is előfordult már. Amikor azt a kérdést hallod, hogy „Mi a baj?”, akkor mi a legutálatosabb választ szoktuk adni: „Semmi”. A reakció is általában ezzel egyenlő és így telnek a hetek, a hónapok. Majd születik egy őszinte írás egy olvasónktól, aki megmondja szó szerint, mit is érzünk. Köszönjük a bizalmadat és a soraid!


Tudom, hogy hogyan érzek és azt is, hogy te hogyan érzel irántam.
Nem tudom, hogy a média, az "ezos" cuccok, az amerikai filmek vagy a sok "trash" mondatja-e velem, de ez nem elég.
Nem tudom, hogy tudod- e az én szeretetnyelvem. Az enyém az érintés, a minőségi idő. A tiéd a mai napig nem tudom. Neked minden "úgy jó". Neked "megfelel", "nem kell több". Én ezt elfogadom.
Nekem viszont így nem jó, így nem felel meg, mert több kell. Ezt Te is elfogadod.
Elfogadjuk, de meg nem értjük. A megértés hiányzik és a jobb felé, az elfogadhatóbb felé haladni együtt, kéz a kézben.
Nem kell királylánynak lennem, nem kell tenyéren hordani, nem szeretem.
Önmagam akarok lenni, amit te hagysz. Ez jó, ezt megteszed. Ehhez nem kell befektetett energia.

De van itt még valaki, aki szomjazik. A Nő.

A Nő, aki figyelemre vágyik, aki megértésre vágyik. A Nő, akit meg akarnak hódítani, a Nő, aki vágyik a Férfira, a Nő, aki nem csak a kellék a mindennapokban.

Kellék. De nemes. Rész, ami csilloghat. Rész, ami ragyoghat, ha gondozzák.

Csak egy szó kell, egy pillantás, egy mozdulat, egy gesztus.
Csak egy nap kellene, amiből töltekezem egy hónapig.
Csak egy jókor felidézett emlék, vagy egy új szerzése hiányzik, egy jókor elkapott ölelés, vagy egy jó szó.

Nekem csak ennyi kell, Te vagy, aki egyedül kell!




2015. július 27., hétfő

Homokóra, körte, meg a többi :) Tippek nektek!


Így a szezonális akciók idején a nagy shopping- maratonok ideje alatt mindenki elcsábul, hogy divatos legyen az utolsó hetekben a nyári ruhatára. Azonban mindenkinek meg kell válogatnia, hogy saját testalkatára melyik a legmegfelelőbb ruhatípus.
Sokan elkövetik a hibát, hogy belepasszírozzák magukat egy-egy mutatósabb darabba, de ezzel pont a kívánt hatás ellen tesznek.
Négy alapvető testalkatot különböztetünk meg: alma, körte, banán, homokóra.
Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy mi melyikbe tartozunk, ahhoz egy tükörre, egy mérőszalagra, papírra és tollra lesz szükségünk. Lássunk hozzá!

1.) Mérjük le a mellbőséget! - Húzzuk ki magunkat! Egyenes a hát, szalag a mellcsúcson!
2.) Derékbőség mérésekor a törzsünk legkeskenyebb pontján karikázzunk a mérőszalaggal!
3) A csípő bőségének meghatározásánál a szalag a fenék legszélesebb pontja körül húzódjon végig!
Ha elkészültünk a jegyzeteléssel, akkor a lentiekből válasszuk ki a ránk jellemzőt! 


Alma alak:
Mi volnánk az erős felsőtestűek,- de ez nem újdonság! Ha ebbe a csapatba tartozunk, ezt onnan tudjuk, hogy a mellkas- és a deréktáji értékeink közel állnak egymáshoz, a csípőn mért centiméter pedig ettől számottevően alul marad.
Almák vagyunk: telt és mosolygós az arcunk, széles a vállunk, nagyok a kebleink, kicsit lapos a popsink és formásak a lábaink!
Mivel a felső testünk elnyomja a hangsúlyt a lejjebb szorult részekről, így az egyensúly létrehozása a fő cél nálunk! Teendőnk nagyon egyszerű: ne hangsúlyozzuk tovább a felsőtestet!


Ami jól áll, és ami nem:
-          Bővülő szárú nadrág – Feltétlenül kerüljük a csőnacikat és a túl szűk alsókat, hiszen továbbvékonyítják a lábunkat, ami nem kedvez a felsőtest „elrejtésének”
-          sötét felsők, hangsúlyos színű alsóval kombinálvA - Ez azért fontos, mert egy erősen tarkított mintás felső vonzza a szemeket a felsőtestre és esztétikailag is nagyítja a felületet. Kerüljük a nagy gallérokat, zsabókat, fodrokat, flittereket, válltömést, és a világos felsőket!
-          nagy zsebekkel „áldott” farmer,- ami kicsit kerekebbé, hangsúlyosabbá varázsolja a fenekünket, így a pasik tekintete vállainkról rögtön formás büszkeségünkre vándorolhat!
-          SZÉLES ÖV – Szuper derekat varázsol nekünk, és ezt mi szeretjük! Hasonló hatást érhetünk el a karcsúsított felsőrészekkel is.
-          DERÉKBAN SZŰK NACI és SZOKNYA – mert kiemelik a csípőnket és a szupi derekat. Fontos, hogy az emelt derekú holmik nem jók ránk, mert összenyomják az egyébként is hangsúlyos felsőtestünket!
-          MAGASSARKÚ CIPŐ és NAGY TÁSKA – Alapfeltétel!


Körte alak
Mi volnánk az erős alsótestűek, de ezt már számos nadrágvásárlás alkalmával tapasztaltuk! Ha még ez nem volt elegendő indok, akkor nézzük meg a mért adatainkat: ha a csípő és derékbőségünk között alacsony eltérést tapasztaltunk centiméterben, azonban a csípő és a mellkas között már nagy eltérés mutatkozik, biztosan lehetünk benne, hogy körték vagyunk!
Körték vagyunk: karcsú és hosszú nyakunk, keskeny és/ vagy lejtős vállunk, és átlagos méretű mellünk van. A csípőnk széles, popsink, combunk szintén széles és gömbölyű, de erős a vádlink.
Mivel az alsó testünk elnyomja a hangsúlyt a fenti részekről, így az egyensúly létrehozása a fő cél nálunk is! Hangsúlyozzuk az arcunkat, nyakunkat, a dekoltázst, vagy a derekat!


Ami jól áll, és ami nem:
-          sötétebb árnyalatú, egyszínű nadrágok - Főleg hosszanti csíkozással, él- vasalással áll jól. Kerülnünk kell a fenekén cipzáras, csípő- és popsi tájékon zsebbel ellátott fazonokat!
-          Derékban karcsúsított kabátkák és a deréköves ballonkabátok nagyon előnyösek!
-          széles nyakkivágású, puffos ujjú felsők – Ezek majd felfelé irányítják a bámészkodó tekinteteket a popsinkról! A felsőink lehetnek világosak, színesek, mintásak! Még egy jó hír: Nekünk nem kell lemondani a keresztbe csíkos felsőkről!
-          push-up” melltartó – nekünk, körtéknek nagy szerencsénk, hogy kitehetjük, amink csak van! Minden olyan felső, ami hangsúlyozza a dekoltázst, az elveszi a figyelmet a popsi-csípő tájékról.
-          A- vonalú szoknya,- a legjobb barát! Ez lehet rakott, deréköves, magas derekú, átlapolós! Azonban egy dologra nagyon figyelni kell! Ne legyen nagy mintákkal ellátva, ne legyen harsány és túldíszített, mert az mind vonzza a tekintetet és esztétikailag nagyít! Ne hordjunk egyenes fazonokat! Ezekben eltűnik a derék, és csak a csípőnk fog látszani, amit egyébként takarni szeretnénk.
-          garbók – Mind, mind a szép arcunkra hívják fel a figyelmet!
-          Fontos a cipőválasztásnál, hogy NE HORDJUNK BOKACSIZMÁT, mert rövidíti a lábunkat!

Banán:
Mi vagyunk azok, akiken mindent ki kell emelni, hiszen különösen egyik testrészünk sincs hangsúlyban! Nekünk az előző méricskélés során semelyik értékünk sem volt kiugrónak mondható. Körülbelül mindegyik ugyanakkora, tehát éljenek a banánok!
Banánok vagyunk: hosszúak a karjaink és a lábaink, átlagosak a melleink, derékvonalunk nem mondható határozottnak.


Ami jól áll, és ami nem:
-          PUSH UP MELLTARTÓ – mondhatni kötelező! Ez ad hangsúlyt a felső testünknek.
-          FODROS, MINTÁS, RAFINÁLT FELSŐK – nyugodtan emeljük ki a felsőtestünket. Bátran viseljünk lágy esésű, mély kivágású darabokat, a nyakpántos megoldások pedig kifejezetten ránk lettek szabva! A megkötős kardigánok nem hiányozhatnak a ruhatárból!
-          SZŰK NACI – az egyik legjobb barátunk, szuperül áll hosszú, egyenes lábunkon! Vigyázzunk, hogy ne legyen függőlegesen csíkozott, hiszen az még jobban nyújt. A fenekén legyenek cipzárak, díszítések, ez mind emeli a popsit! Ne hordjunk magas derekú szoknyát és nadrágot, mert megbontják természetesen egyensúlyban levő testünket.
-          BIZSU, NYAKLÁNC, GYÖNGYBERAKÁS – és minden, ami nőies, ami lágyít. A redők, berakások mind íveltté teszik az alakunkat.
-          DERÉKÖV – Derekat csinál, formás idomokat teremt, így feltétlenül legyen a ruhatárunkban pár mutatós darab! Amire azonban vigyáznunk kell, hogy feltétlenül sötétebb árnyalatokban pompázzanak, hiszen ezek slankítanak, így keskenyebbnek mutatják a derekat!
-          KÖZÉPMAGAS ÉS LAPOS CIPŐK – Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy egyébként is nyúlánk testünket megdobjuk 10 centivel. Válasszuk az arany középutat, ha már unjuk a laposat!
Homokóra:
Ha mellkasunk és a csípőnk méretei a méredzkedés során nagyjából azonos értékeket mutatnak, míg derekunk ennél jóval kisebb, akkor büszkén mondhatjuk, homokórák vagyunk!
Homokórák vagyunk: a vállaink és a csípőnk egy vonalban vannak, szép ívűek, gömbölyűek. Büszkének kell lennünk, hiszen ez az ideális női alak, ennek a birtokában lenni nagy adomány! 
A legrosszabb, amit valaha is tehetünk, hogy el akarjuk rejteni az idomainkat! Közlöm, ez tilos! Legyünk rá büszkék!


Ami jól áll, és ami nem:
-          V- nyakú felső – Ezt bátran viselhetjük, akár a mélyen dekoltált változatokat is, azonban felsőink ne legyenek túl fodrosak és buggyosak!
-          EGYENES VONALÚ SZOKNYA – … de belefér még az enyhén bővülő változat is. Ideális a domború csípőre, mert egy pillantás alatt elvonja a figyelmet a hangsúlyosabb területekről, főleg, ha sikerül kiválasztanunk egy aszimmetrikus darabot. Ne hordjunk miniszoknyát, mert még gömbölyűbbé tesz csípő- és popsi tájékon!
-          KARCSÚSÍTOTT KABÁTKA – Főleg az egygombos változatot kell keresnünk! Ez a fazon tökéletesen kiemeli a testünk legszebb pontját, a vékony derekunkat!
-          KÖTŐK – Minden, ami derék! Öv, átkötős ruhák, behúzások,- mindegy, csak szépítse derekunkat!
-          EGYENES VONALÚ, ENYHÉN BŐVÜLŐ SZÁRÚ NACIK – A lényeg, hogy kerüljük el a túl szűk darabokat, mert azok nagyobbnak láttatják a csípőt!
-          GÖMBÖLYŰ ORRÚ CIPŐK – a túl hegyes orrú fazonok nagy kontrasztot adnak a gömbölyded formáknak, így inkább a kerekebb orrúakat válasszuk ék sarkakkal.
-          Kerüljünk mindent, ami csípő tájékon fodros, öves, rojtos, két combján zsebes. Ezek bontják az egyensúlyt!
-          JÓ MELLTARTÓ – Nagyon fontos, mert egy korrekt melltartóval növelni tudjuk a derekunk és a mellünk közti távolságot, és ez nyújtja a felsőtestet.
-          HOSSZÚ NYAKLÁNCOK - Barátok!


Bármilyen eredménnyel is végződött a „mérőszalag- project”, bármilyen típusba is tartozunk, a nőiességünk a saját kezünkben van.  Legyünk almák, körték, banánok vagy homokórák elsődlegesen belülről legyünk szépek, hiszen mit ér egy divatos nő homályos tekintettel és fakó arccal?
Mindegy, hogy a nagy vásárlási láz előtt, alatt, után, de tisztítsuk meg magunkat! Még az utolsó napokban méregtelenítsünk, legyünk kint sokat a szabadban és rázzuk helyre lelkünket, hogy majd a borongós őszben Mi lehessünk a napfény!


Fefine :)



2015. július 26., vasárnap

Trichológia Tündivel


Van úgy, hogy belenézel a tükörbe és szuper, amit látsz: mondhatjuk a hajunk "ON" üzemmódban vannak. Aztán jön az a reggel, amikor mindennek klappolnia kellene azelőtt a "húdefontos" dolog előtt, viszont a frizurád "OFF"-ot mond. 


Na akkor kell elgondolkodnod! 

Nem biztos, hogy csak a balszerencsének kell betudni, van, hogy betegségek állhatnak a dolog mögött, van, hogy a samponodban vannak olyan kemikáliák, amik ártanak a hajadnak! 

Ekkor érdemes elmenned trichológushoz!


Hogy mégis kihez? :) Igen, trichológushoz. Kevesen ismerik még talán a lehetőséget, de komoly vizsgálat, mely során sokszoros felbontásban nézik a fejbőröd és a hajszálaid állapotát, hogy a megfelelő kezelést ajánlhassák neked egészséged és hajkoronád megőrzésének érdekében.

Viszont most hallgassuk a szakembert :) 

- Hogyan kell elképzelni egy ilyen vizsgálatot?

- A hajgyógyászati vizsgálatok során először szabad szemmel vizsgáljuk az elváltozásokat a fejbőrön és a hajon, mint például a hajhullás mértéke, hajritkulás foka, zsírosodás illetve korpa mértéke, vagy fejbőr minőségeA probléma pontos meghatározásához mikrokamerás vizsgálatot végzünk, mely 300-szoros nagyításban lehetővé teszi a fejbőr, illetve a kihúzott hajszálak elemzését egy képernyőre vetítve. A vizsgálat után pontosan meghatározható a fejbőr gyógykezelésének menete: milyen készítményekkel, milyen gyakorisággal kell kezelni az elváltozást, a kóros tüneteket. 

- Megvannak azok az adott szervi problémák, amik látszanak a fejbőrünkön? Mondanál pár példát, ha megkérlek? 

-Igen. A hajproblémákat kiváltó szervi elváltozások, betegségek kezelésével sokszor a haj- és fejbőr problémái nem oldódnak meg, ezért fontos állapotának felmérése, kezelése.  Ha szokatlan, rendellenes tünetre figyelünk fel -például erős viszketés, túl zsíros, vagy száraz haj, a fejbőr hámlásával, korpásodásával járó tünet, akkor érdemes hajgyógyászhoz fordulni. A hajgyógyász egyik legfontosabb szerepe abból áll, hogy meg tudja mondani, hogy mi okozza a rendellenes tüneteket, és ha belső szervi probléma van, a megfelelő szakorvoshoz irányítja. 

- Székesfehérváron is van ilyen lehetőség? 
- Igen :) Székesfehérváron egyedülálló módszerrel és eszközzel vizsgálom, és kezelem problémás fejbőrű vendégeimet a Kossuth utcai szalonban. 

Bejelentkezés: 
Matyi Tünde
Szfvár, Kossuth u. 14.

HAJSZÁLON, HAJGYÓGYÁSZAT , BIO FODRÁSZATA 



Katt:

Nyár van és semmi baj!.... -de van! ...vihar utáni kitekintő ...

.... olvadok, mint a vaj! Így igaz! Bazi nagy a meleg és most úgy jött ez a kis lehűlés, mint a falat kenyér.

Volt szerencsénk a Balatonon süttetni magunkat. Csodás volt az idő, Isteni a sült hekk, a gyerkőc boldog , mindenki boldog. Mondták, hogy jön a lehűlés, de gondoltuk addig, míg nincs itt, a hűsítő vízben addig is komfortosabb, mint a panelban.
Így is tettük. Piknik kosár, pokróc, behűtött vizek és az elengedhetetlen karúszó-matrac-labda kombó. 
Délután. A viharjelző lámpák baljósan indultak be. Hangosbemondó. " Viharjelzés, kérjük Önöket a fokozott elővigyázatosságra. "

Arra gondoltunk, még egy fél óránk lehet, így maradtunk, mindenesetre partközelben, -szerencsére a víz kellőképp sekély a kenesei részen.
Labda, mámor, de már láttuk a felhőkön, hogy a jelzés nem csak kamu. KIJÖTTÜNK, száradás, pakolás.

Hangosbemondó. "Kérjük Önöket, hagyják el a Balatont! Jégeső várható!"

Már a partról, de láttam, hogy az emberek még mindig a vízben vannak, kivéve pár gondos kisgyermekes párt és idős embert.
Eltelt fél óra, sokan még mindig a vízben voltak. Ekkor az egyik dolgozó bekiabált az embereknek, hogy nem hallották a bemondót? Jön a vihar, most rögtön jöjjenek ki a vízből!
Az emberek duzzogva - ondvamondva jöttek ki.

Csodáltam a kiabáló középkorú urat a part szélén, akinek az emberek, az üdülő biztonsága az elsődleges. Ez így jó, ez így van rendjén! És kívánom, hogy mindenhol legyen egy olyan őrangyal, mint ő. Kollégái az előrejelzés ellenére csónakkal ebrudálták közben kifelé a vízibicikliseket, hogy nekik se essen semmi bajuk.

kép forrása: http://www.origo.hu/tudomany/20120904-gyornyoru-viharos-balaton-biro-zsofia-fotoi.html

Kívánom, hogy mindenki olyan szerencsés legyen, hogy olyan helyen tölthesse a nyaralását, ahol ilyen lelkiismeretes emberek vannak!

DE!!! Nem kifogás az sem a felelőtlenségre, ha nincs a parton egy olyan férfi, mint a mi esetünkben! Nem kifogás az, hogy gyerekekkel, vízi-csodajárgányokkal a vihar jelzése ellenére magunkat és a családot veszélybe sodorjuk, "Nekünk úgysem lehet semmi bajunk!" -felszólalással.

Nem! Veletek is előfordulhat! Ugyanúgy,ahogy azokkal, akikről a mai hírverések szólnak: Kisgyermeket is mentettek ,....
Balatonba zuhant ..... 
Eltűnt embereket keresnek Balatonfürednél ..... 
Ti is lehettek majd azok!

Minden, de tényleg minden részvétem az érintetteknek és mielőbbi gyógyulást kívánok azoknak, akik átvészelték a baleseteket.
De egy kérdést feltennék: Az Internet, a Tv, az okostelefonok és ebben a nagy információszabadság korában hol volt a fületek, az eszetek?
Tudtuk, tudtátok, hogy jön a vihar! Akkor miért? Mondjátok! Miért?

2015. július 22., szerda

Vigyázzunk kincseinkre!

A nyár a lazaságé, a pihenésé, a felhőtlen időtöltésé! De vigyázzunk arra, hogy a felhőtlen ne legyen egyenlő a felelőtlennel. 

A nagy melegben sokan útnak indulnak, hogy fürdőkbe, mamihoz, nyaralni, kirándulni induljanak. Tudom, luxusnak hangozhat, de ma már talán egyre gyakoribb a klíma az autókban. Használjuk! Ablak fel, klíma be és figyeljetek a megfelelő hőmérsékletre., Túl hideg se legyen, nehogy megfázzatok, viszont legyen kellemes az utazás, hogy ha vezetsz, akkor megfelelő éberséggel ülhess a volán mögött. Ha nincs klíma, akkor sem veszett fejsze az utazás. Induljatok korán, használd ki a hajnali órák frissességét és akkor utazzatok!



Kutyusok, kedvencek:
Ne a déli napsütésben sétáltasd! Én már jártam úgy, hogy majd leégett a lábam a forró aszfalton a sarumban. Képzeld el Őt!Ha mégis "akkor kell menni", akkor kapd fel az öledben és vidd füves területre! 



Gyerkőcök: 
Sapi - kalap - fejkendő! Kötelező! A vékony kis fejbőrük, a növekvő hajkoronák és a kis termetük nem bírja el, hogy órákig süsse őket a nap! Védd őket fejfedővel, kend be napolajjal, naptejjel és a kritikus órákban csak árnyékban tartózkodjatok! Itass vele rengeteg vizet, kerüljétek a cukros üdítőket, a tonnaszám fagyit! Csinálj gyümölcsleveset és hűtve add neki,- meg Apucinak is! 


Te magad:
Tudom, mindig ez az utolsó. :) Mi Nők elrendezzük a lakást, hogy jó hűs legyen, figyeljük hogy honnan süt a nap, bepakoljuk a táskába a túlélő csomagot, kiválasztjuk mindenkinek  a megfelelő ruhát, védőkrémet, megatöbbit .... Elrakjuk a vizet, bekenjük a kölyköt, apuci nyakát, a kutyának kicseréljük a tálkáját, nagymamit felhívjuk, hogy kell -e valami, mert megyünk a Tecsóba.
Ne feledkezz magadról sem! Te sem vagy Droid! Törődj magaddal és nyújtsd oda a férjednek a naptejet, mert égő lesz az égett asszonykával :)


És most egy videó, hogy lásd, a hőség milyen veszélyes lehet!
Soha ne hagyd a gyereket a kocsiban! 

Katt:

2015. július 21., kedd

Páratlan Patrióta – rovat Pisch Norberttel


„ Kitettük egymás elé az asztalra a célokat”


A Fefine gondolata már régóta motoszkál bennünk és folyamatos megerősítések kísérték ezt a munkát. Biztosan Te is ismered azt az érzést, amikor nagyon szeretnél valamit, a folyamat közben „véletlenül” megtalálnak emberek és a végén megszületik valami új, nagy dolog. Nem tudod még, hogy mi az, nem tudod, hogy még, hogyan illeszkedik a nagy egészbe, de azt igen, hogy közös az út. Na így vagyunk mi Norbival.  Roppant energikus, magával ragad bárkit a lendület, amit diktál és van az a pont, amikor csak hagyod, hogy menjen, mert már igazából nem is érted őt, csak bízol...
Norbi neve és a munkái magukért beszélnek a városban, legyen szó a Diákpárbajról, az új Belváros átadásáról, vagy a Március 15-i Ünnepségekről. Ami összeköt minket, az a tenni akarás és az alkotás vágya, a hiánypótlás, célunk kézzel fogható segítséget és szórakozást nyújtani.
Ma egy kicsit másképp beszélgetek Vele. Most nem lesz a kezében csavarhúzó és nem a hangpult mögül ad instrukciókat. Ma nem diákok között szaladgál és nem egy nagyrendezvényt tárgyal le. Ismerjétek meg a családapát, aki lát maga előtt egy víziót, ami tudja, hogy megvalósul. 
Csak most, itt, egy fagyi mellett együtt ülünk veletek… értetek…


  
Fefine: Az elmúlt években annyit hallottunk az Alba Regia Tanulóiért Kulturális Egyesületről, Téged láttuk már futni pass-okban a nyakadon, láttunk várat összeszerelni, de sűrűn csápolsz lelkes szülő szerepében, mikor a kisfiad fellépésén találkozunk. Számos városi nagyrendezvényhez fűződik a neved. De ki Pisch Norbert valójában? Mit kell tudnunk rólad?
Pisch Norbert: A sok egyéb elfoglaltságom mellett a Színházban értékesítési vezetőként dolgozom, sok mindent végigjártam, régen például pincérkedtem is, mindenben maximalista vagyok. Azonban első sorban családapa vagyok, van két gyermekem, akik ha nincsenek, valószínűleg az ART sem lenne.


Fefine: Ha már szóba hoztad az ART- ot, mesélj egy kicsit nekünk az indulásról, hiszen azért van már mögöttetek bő 5 év működés, azóta sok mindent letett a szervezet az asztalra. Gondolok itt a diákokkal való munkára, a városi nagy rendezvényekben való közreműködésre. Annyira szerteágazó tevékenységek ezek, de valahogy mégis egy komplex egész része, amit nyújt a fehérváriaknak az egyesület. A név alapján azt hinnénk, hogy az alap az, hogy a diákokkal működtök együtt, de pont ők azok a korosztály, akik folyamatosan változnak a trendek, az ideológiák mentén. Hogyan építitek ezt bele a működésbe?
Pisch Norbert: Az ART egy baráti beszélgetésből indult, mikor arról beszélgettünk, hogy ez sincs, az sincs és a sok mellébeszélés után úgy döntöttünk, hogy ideje inkább abba az irányba elindulni, hogy mi és hogyan valósulhatna meg. Láttuk, hogy működik. A fiatalok nem változtak az elmúlt időben a mi meglátásunk szerint, sőt pont nekik szeretnénk kedvezni. Azt látom, hogy a 15-18 éves korosztályra nem jut megfelelő hangsúly. Van program a pici gyerekeknek, nyugdíjasoknak, felnőtteknek, őket viszont nem lehet egy koncerttel elintézni. Nekik ez kevés. Ennek a korosztálynak célokat kell adni és értelmes elfoglaltságot nyújtani az iskolán túl is. Erre volt jó a Diákpárbaj. Ez a rendezvény-sorozat olyan plusz elfoglaltságot, hobbit adott nekik, amiben olyan rejtett tudásaik, tartalékaik kerültek felszínre, ami nem biztos, hogy egy formális közegben megtörténhetett volna. Belőlük közösséget formálni: na az a nagy munka! A Diákpárbaj mindig egy dübörgő, lüktető közösséggel egyenlő. Az első generációból már repültek ki olyan fiatalok, akik tudom, hogy 1-2 év múlva Fehérvár aktív közéleti szereplői lesznek. Ebben biztos vagyok! Ezért nem szabad ezt a munkát abbahagyni, hiszen a régi diákok fogják kinevelni a maiakat. Mi egy jó alapot erre már letettünk.


Fefine: Azonban most a töretlen öt év után kimaradt a Diákpárbaj. Ennek mi az oka? Eltolódtak a prioritások?
Pisch Norbert: Szó nincs róla! Kell a megújulás, már valami komplexebb formán gondolkodom, szeretném saját lábra állítani a történetet, hogy a fenti célokat meg tudjuk valósítani. Számomra ez már nem csak arról szól, hogy párbajoznak a fiatalok. Hosszabb távú jövőben gondolkodom. Te is anya vagy! Ez olyan, mint amikor neveljük otthon a gyereket: nem tudsz neki mindent megszabni, értékeket tudsz neki mutatni, irányokat, ő pedig kiszedi belőle azokat, ami neki hasznos. Nekünk is az a fontos, hogy jó irányokat mutassunk: sokféle színt az életből, a városból.  Én abban hiszek, hogy ha Fehérváron ezt tesszük, a jövőben sok alkotó közösség jöhet létre ezekből a fiatalokból. Ők majd együtt tesznek nagyokat, együtt jobbítanak majd, ez közös érdekünk.

http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_116109#

Fefine: Ez a komplexitás és tudatosság jelenik meg azokban a rendezvényekben is, melyekkel a városi forgataghoz csatlakoztok be. Ezekben nem csak az ART- ot látom belőled, hanem látom a színházi szakembert. Hogy fér össze a két világ? A tudatos, fiatalokért dolgozó Norbi, az egykoron színházi technikus, a ma már értékesítés területén dolgozó vezető. Ez volna a titkod, ahogy átlátod egy rendezvény területét az első csavartól a megvilágításon át addig, hogy hogyan lesz az egész közönségbarát?
Pisch Norbert: A kialakult eredményeknek része a Színházi énem, hiszen nagyon sok szempontrendszert, más látásmódot van lehetőségem megismerni ott és ez szemléletmóddá válik. Említettem, hogy annak idején dolgoztam pincérként. A mai napig nem tudok elmenni úgy egy étterembe, hogy ne azt nézzem, hogy „nem úgy fogja, nem úgy teszi le, nem úgy néz ki, nem úgy hozza ki …” - engem ezek zavarnak és inkább otthon eszem! Ugyanígy vagyok a rendezvényekkel is. A színház az a hely, ahol el tudnak hitetni veled egy illúziót,- én is erre törekszem a rendezvényeimnél. A Diákpárbaj során elhitetjük azt a fiatalokkal, hogy ebben a „harcban” ők is lehetnek győztesek. Szabadon lehet közben önmaga, azt teheti, amiben Ő jó. Ez egy különálló tér, ahol szabaddá válhat. Vagy nézzük a március 15-i műsort, ahol az illúziót az időutazás jeleníti meg, hiszen megidézünk egy másik kort. Az emberek játszottak velünk, fantasztikus volt!
Azt azért el kell, hogy mondjam, hogy a legbüszkébb a Fő utca átadására vagyok. Az egyesület életében szakmailag az egyik legnagyobb kihívás volt. Olyan szinten jól sikerült, hogy nem tudnék azóta olyan rendezvényt mondani, amit akkora siker övezett. Persze nincs új a nap alatt, az azóta megvalósult rendezvények is az átadás programelemeinek gyökereiből táplálkoznak, ami arra jó, hogy azt a célunkat elértük, hogy az ART mérce lett!


Fefine: Azért van ebben a munkában sok nehézség is, már csak azért is, mert emberekkel, emberekért dolgozunk. Személyes tapasztalatom, hogy nagyon sokan szeretnének rendezvényszervezéssel foglalkozni, mert az olyan „menő”. Viszont mi tudjuk, hogy ez az a munka, amit akkor is végzel, amikor más szabadságon van, és hogy ez egy olyan folyamat, ami nem akkor kezdődik, amikor megérkeznek, és nem áll meg akkor sem, amikor elmentek a vendégek. Nem beszélve az irigyekről, azokról, akik úgyis jobban csinálnák. Ezzel hogyan küzdesz meg?
Pisch Norbert: Az indítómotor az volt az ART alakulásánál, hogy mire a gyermekeim idősebbek lesznek, addigra „legyen már valami”. Ők most 6 és 9 évesek és azt már el tudom mondani, hogy a városban van egy-két olyan program, amire érdemes őket elhozni, azonban olyan még nincs – az én szempontrendszerem szerint-, amire azt tudom mondani a vidéki rokonoknak, hogy „Na, erre kötelező eljönnötök!” Tehát van még előttünk feladat.
Az irigyekkel nem foglalkozom, nem is tudom, hogy vannak-e. Talán az bosszantó tud lenni, ha elfelejtik, hogy egy – egy újragondolt rendezvényünkben feledésbe merült, hogy mi voltunk az eredeti értelmi szerző,- véleményem szerint korrekt lenne, ha ezekben az esetekben megemlítenének minket. Ezekben a helyzetekben az segít átlendülni, hogy a Jóisten megáldott annyi tehetséggel, hogy másnap mindig kitalálok valami mást.


Fefine: Ilyen újdonság a LISZI is a Vízivárosban. Az ART- nak alkalmazottjai lettek és változott a tevékenységi terület.  Milyen újdonságokat hozott ez az életetekbe?
Pisch Norbert: Azt mondták, pályázzunk, mert nekünk való, én pedig elgondolkodtam rajta. Érdekes helyzet volt, mert amikor kidolgoztam, hogy mit is csinálnék én lakótelepi közösségfejlesztés címszó alatt, majd összevetettem a pályázati követelményekkel, akkor kiderült, hogy majdnem megegyezik azzal, amit a kiírás alkotói megálmodtak. A változás abban rejlik a LISZI esetében, hogy míg mi addig komplexen Székesfehérvárban gondolkodtunk és egy célcsoporttal dolgoztunk a munkánk során, a LISZI esetében egy körzetről beszélünk és abban szólunk mindenkihez. Így egy év után azt mondom, hogy nagyon hasznos tapasztalás volt és a munka java része most az, hogy a támogatási időszak után is meg tudjuk tartani a konstrukció azon szegmenseit, melyeknek a fenntartása szükséges.


Fefine: LISZI- ből három nyitotta meg a kapuit, három teljesen különböző típusú városrészben és működésük során azt láthattuk, hogy mindenkinek más igényeket kellett kielégítenie. Mik voltak azok a területek, amelyek a Vízivárosi LISZI esetében égetőek voltak? Mely célcsoportok szorulnak támogatásra ebben a városrészben?  
Pisch Norbert: Két célcsoport az, ami a legnagyobb figyelmet igényli, a kismamák és a mozogni vágyók,- ezért is vagyok nagyon boldog, hogy Mi egymásra találtunk. Indítottunk egy Baba-mama klubot a projekt elején. Szerintem szégyen, hogy a mai világban nincs olyan hely, ahova egy kismama elmehet közösségbe. Nem csak arról van szó, hogy megbeszéljék a pelenka fajtákat, hiszen a XXI. századi kismamák nem ezt igénylik. Mindennapi témákat akarnak boncolgatni, ki szeretnének bontakozni, közösségben kívánják megbeszélni az őket érintő aktualitásokat. Egy nő életében ebben az időszakban nagyon meg van szabva az élete. Fontos, hogy egészséges lélek maradhasson és Nő. Ehhez kell a közösség kell, hogy feltöltődve térjen haza. A Baba-mama Klubot száz százalék, hogy fenntartjuk.
A másik nagy siker a Mozgásóra. Azt látom, hogy úton-útfélen egészséges életmódra, sportra ösztönzik az embereket, miközben arra nem fordítunk elég szót, hogy sokan nem azért nem járnak sportolni, mert nincs kedvük, hanem azért mert nincs pénzük rá. Mi minimális hozzájárulással tartjuk ezeket az órákat, szinte kivétel nélkül telt házzal. Mindezek mellett életre hívtuk a Juniálist, ami egy olyan városrészi rendezvénnyé nőtte ki magát, ami eddig abszolút hiány volt Vízivárosban.


Fefine: De azért nyugtass meg, nem mindent Te intézel. Mesélj egy kicsit a kollegáidról!

Pisch Norbert: Ketten dolgoznak a LISZI-ben alkalmazottként és maximálisan beváltak. Ez a munka nem egy klasszikus irodai munkakör, a mi esetünkben egy közösségnek a tagjaivá kellett válnunk, ami egy közel sem egyszerű folyamat, ennek soha nincs vége. A munkatársak már névről ismerik azt a kört, akikkel dolgozunk, és a sorsaikkal együtt ismerik meg őket. Például van egy olyan feladatunk, ami nagyon hálás és ebben látom a LISZI jelentőségét egy városrész lakóközösségében. Például múltkor volt egy bácsi, aki szólt a lányoknak, hogy ha tudnak valakit, aki segíteni tud számára a ház körül, mert kitelik a kedvéből és az idejéből, netán unatkozik, akkor ő nagyon hálás volna. Párhuzamosan egy nyugdíjas, de jó formában lévő hölgy felajánlotta, hogy heti 1-2 órában szívesen ad az idejéből olyannak, aki segítségre szorul. A kollegák őket hozták össze. Sajnos elidegenedünk a mai világban, ezek azok a folyamatok, amibe egy ilyen típusú iroda bele tud állni hatékonyan.


Fefine: Ez szuperül hangzik, viszont úgy látom, hogy ez szoros összefogások révén tud csak létrejönni. Mit gondolsz a városban működő civil szervezetekről? Bejegyezve nagyon sokan vannak, működni azoknak egy része működik, látványos tevékenységet annak is csak egy töredéke végez. Szerinted van az a folyamat, amiben a civil társadalom összefogással célt tudna érni a városban?
Pisch Norbert: Össze kell gyűjteni az erőforrásokat. A civil szektorra ráférne egy összeírás, hogy ki mivel foglalkozik, ki milyen aktív, ki miben jó, vagy sem. Ezt a térképet én felrajzolnám és összehoznám a kapcsolatokat. Fontos volna, hogy a civilek keressék egymást azonos témájú rendezvények, célok esetén,- bár ehhez elengedhetetlen volna egy városi rendezvénynaptár létrehozása is. Az együttműködések a mai fehérvári civil szervezetek körében jelen állapotban nehezen valósulnak meg, mivel nagyon különbözőek az értékek. Vannak, akik egy speciális dologgal foglalkoznak és nem akarnak integrálódni. Vannak viszont, akik aktívak és tele vannak energiával, mint annak idején mi is voltunk. Az ő életükben még a szervezeti cél a legfontosabb és nem valami más. Nem a túlélés, az életben tartás, a pénz, hanem az, ami miatt szerveződtek.  


Fefine: Ebben nagyon egyetértünk és ezért is ülünk most egy asztalnál a jövőbe tekintve. A Fefine az alulról szerveződő közösségeket pártolja saját céljainak mentén, aminek a fókuszában a nők, az édesanyák állnak és közvetve családjaik. Velünk az oldaladon mi az a jövőkép, amit látsz, mi az amiben mi tudunk együttműködni veletek? 

Pisch Norbert: Nagyon bizakodó vagyok, mert látom a szükségességét, ahogy azt a LISZI fenntartása kapcsán is mondtam. A Nők szerepe a kulcs a legtöbb dologhoz és a civil összefogás a szervezetek között.  Ami számomra fontos és ebben partnerre találhattam bennetek, hogy nem akartok elmenni a másik mellett, ahogy én sem. Nem az a cél, hogy barátokat eltaposva, családot háttérbe szorítva törjünk előre a célért, a fehérváriakért. Úgy érzem, együtt mindig könnyebb!

Egymásra licitáló anyukák


Orvosi rendelőben, tanácsadáson, játszótéren, közösségi portálon, a sétáló utcán,- mindenhol van egy másik kismama, aki biztos „betalál”.

Természetesen mindenkinek a saját gyermeke a legszebb, a legokosabb, a legügyesebb és ez így is van rendjén. A mindennapokban akaratlanul is összehasonlítjuk a gyermekeinket a másikéval,- és habár ez sem éppen szerencsés, de mi van akkor, amikor a kismamák egymást méregetik? 
Borzasztó! Emlékszem, már terhesen is azt nézegettük, kinek mekkora a hasa, -neki gömbölyűbb volt, neki feljebb-lejjebb, volt, akin nem is látszott, hogy gyermeket vár.
Aztán a csoda megérkeztével jöttek a születési súllyal, etetési szokásokkal kapcsolatos kérések. Valljuk be, az ember lánya nem biztos, hogy ezt mindenkivel szereti megosztani ezeket az intim dolgokat. Na én is közéjük tartozom! Viszont az ostrom alatt hamar rájöttem, hogy ha nem akarom, hogy másnap a romlott szalámiból adjon a pultos néni, akkor válaszolok a „Na szopizik?” - és hasonló kérdésekre.
Séta- idő. Az utcán tologatva a manót észrevettem, amit  a még pocakos-babakocsis pályafutásom előtt soha! Hiába a híresztelések a fogyatkozó gyerekszámokról, mást sem látni, mint szaladgáló pelenkásokat és babakocsikat, a babakocsi mögött pedig homlokra feltolt napszemüveges kismamákat! Bakker! Olyanok, mint Én! Csak egy dologban különbözünk, ő engem bámul, én meg őt! De miért?



A folyamat éget végig abban a pár másodpercben, míg elhaladunk egymás mellett:
Megnézi a babakocsit: talán a miénknek jobb a márkája, vagy pont az ellenkezője miatt becsmérel? Fenébe is, tényleg a másikat kellett volna megvenni. Annak nagyobb volt a kereke elől. Lehet, hogy azon agyal, hogy szegény gyerek rázkódik, pedig nem is! Megnéztük.

Aztán megnézi a gyereket, az én kis gyöngyszemem. Biztosan ő is aranyosnak tartja, hiszen mi más lenne? Vagy foltos ruhát adtam rá? Tényleg, az előbb bukizott egyet! A fenébe, én nem látom az Ő babáját, úgy be van csomagolva. De miért csomagolta így be ebben a nagy melegben csórit? Bezzeg az enyém, őt éri a levegő!
A legrosszabb viszont még hátra van: Én. Érzem, ahogy csontig hatol a tekintete: nézi, mennyire hoztam magam formába szülés után. Ha szabadidőben vagyok, az a baj, hogy elslaposodom a gyerek mellet, majd tuti megcsal a férjem. Ha csini vagyok, akkor meg minek csípem ki magam, hiszen ez csak egy séta a gyerekkel. Mi a jobb, ha a világ látja a táskás szemeim, vagy az, ha kicsit ma több az alapozó rajtam?
Továbbhaladva pedig csak a fent említett kérdések harsognak a fejemben, szüntelenül keresem a helyes válaszokat,- egészen a következő babakocsiig

  

2015. július 20., hétfő

Belvárosi kitekintő szökőkút témában

Imádjuk az új Belvárost, megszerettük, megszoktuk minden szépségével és minden hibájával együtt. Tény, ami tény, hogy a "rehabilitált" gyöngyszem megtelt élettel, kiülős, mosolygós arcokkal.
Egy bajunk van csak vele,- nem tudjuk használni. 

A szökőkút dísz, látvány, alkotás. 
Akkor is, ha sík talajon van, rá tudunk sétálni könnyűszerrel. 
Elhisszük, hogy itt a nyár, elviselhetetlen hőség és kánikula van, azt is tudjuk, hogy ilyenkor a kicsikkel elég nehéz bírni, de a Belvárosi szökőkutak és csobogók akkor sem arra valók, hogy hűsöljünk bennük. 

forrás: http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_11600
Ezúton szeretnénk egy téveszmét eloszlatni: a szökőkút nem közösségi strand! 

Amennyiben a fentiek nem szolgáltak elegendő okkal a gyermekek és a kutyák (no comment!!!)  távol tartására, pár intés, amit hasznos átgondolni! 

A fürdőző gyerekek és hűsölő kutyák látványánál sokkal nagyobb probléma a lubickolás esetleges egészségügyi következménye. A szökőkutak vize ugyanis szennyeződhet állati ( például a galambürülékkel, szeméttel, csikkel, de különböző mikroorganizmus us elszaporodhat benne! A baktériumok és vírusok betegségeket, főként hasmenést vagy bőrtüneteket okozhatnak. 
Mostanában így is elég gyakoriak a vírusos, hasmenéses fertőzések, melyeket remekül átadhatnak egymásnak a manócskák. 

Mindezek után csak arra kérünk benneteket, hogy "Légyszi! Ne!" :-) 

Fefine
 

2015. július 19., vasárnap

Éjszaka a nagymamánál, avagy egy „baba- mentes” nap története



„… már nagyon régen vágyom egy igazi estére,- pelenka nélkül, popsi krém nélkül, amikor csak egymásra kell figyelni, amikor kimozdulunk a lakásból és kicsit gondtalannak tűnik minden.
 „ Menjünk el találkozzunk a kollegákkal, barátokkal,- majd a baba Anyuéknál alszik!”- hangzott el az ötlet. A „nagy átadás” előtt még röpke családi program: foci, cseresznyézés a parkban, frissen mosott fejek száradnak a napon. Az én Kincsem

et elbűvölik a kutyák, először nyalja meg a cseresznyét, ami végig folyik a kis arcán és valami megmagyarázhatatlan okból addig nyüszög, míg nem kaphatja meg a nagybátyja ásványvizes üvegét,- hiszen milyen jó is azt nyalogatni.
Azután hazamegyünk, és gondos csomagolás következik: vitamin, pelenka, alvós játékok, popótörlő, ruhából vagy három váltás,- biztos, ami biztos. Játékok, saját pokróc és sorolhatnám tovább a végeláthatatlan pakk tartalmát, mire felkerekedünk a nagyihoz. Megkérem, hogy bármennyire is szeretné, ne aludjanak egy ágyban,- nem tudom ez valami berögzült dolog nálam-, ha bármi van, akkor hívjanak, és annyiszor puszilgatom meg az én Egyetlenem, hogy már a 7 hónapos fejével élből eltol magától és vinnyog, hogy ebből már kezd elege lenni. Megértem, mert az Apukájának is. Menni kellene!
Útra kelünk és közben egyszerre zakatol a szívem és az agyam. „Szerinted, jól van?!”, „Jaj, úgy imádom, ugye milyen aranyos volt,  amikor…?” , „Ugye nem fog leesni álmában az ágyról?!
Az én Szerelmem pedig nyugtatgat, hogy „Ne aggódjál, minden rendben lesz, - így ismered Kismukkot?” – Nem! Valóban nem ilyen. Annyira talpraesett, annyira mosolygós vidám gyerek. Nem fél senkitől és semmitől. Feltétel nélkül mindenkire nevet, nagyon okos és bátor!- Jó, akkor nem lesz gond.
Mikor már ott vagyunk, minden szuper, és talán még el is felejtem, hogy otthagytam Őt a Maminál. Beszélgetünk, mókázunk, azután séta a sötétben, majd koncert. Jó kikapcsolódni, bár valahogy kitör mindkettőnkön a fáradtság, a hétköznapok. Egyre több az ásítás, már nem vagyunk olyanok, mint régen. Akkor mit jelentett az első pohár bor? Annyit, hogy lesz második … Most meg már szédülök  tőle, de nem baj, ez biztosan a felnőtt korral jár. Pedig lélekben még mindig a koli folyosóján szaladgálunk és várom Életem Szerelmét, hogy nézzen ki rám a 116-osból és nyomjon egy csókot az arcomra. Ennyi év távlatából most az a srác a szomszéd szobából éjszaka kézen fog, és miután betérünk még egy Túró Rudiért a nonstop- ba, hazavisz a közös otthonunkba.
Ahogy beérünk az ajtón, valami belém hasít: nincs itthon. Érzem a száradó babaruhák illatát, a babaszagot, majd bemegyek a szobájába, de az én kislányom nincs itthon. Rámtör a lelkiismeret furdalás, de tudom, hogy nem szabad, hiszen én Nő is vagyok és fiatal is vagyok és magamra, magunka is gondolnom kell. „Oké, talán nem esik le az ágyról a Maminál”-  és ezzel  a gondolattal alszom el.
Reggel 07.06 perckor valami megmagyarázhatatlan történik velem: Manócska hangjára ébredek. Arra a kis nyüszítő, rövid, éles hangra, amivel minden reggel jelez nekem. Tényleg, hallom! Persze, nincs itthon, de talán már ennyire belém égett a 7 hónap alatt ez a hang. Persze visszaaludni nem tudok, így írok Anyunak egy SMS- t, hogy hogyan van a Bébi, de reggel egy nagymama nyilván nem a mobiljával van elfoglalva, így válasz nem érkezik. Csak én vagyok ébren, látszik az ablakból, hogy az időjárás nagyon elromlott, ahogy az illetékesek megjósolták. „Mi van, ha leesett az ágyról?! ….Csak szóltak volna, ha baj van!” Nem maradt más, mint kiírni magamból, hogy mit érzek, mert Őt nem zaklatom, hadd aludjon! Most tud!”
Fél 10- ig bírom, addigra már glédában állok, hogy akkor most menjünk le a boltba, vegyünk a kisbabánknak valamit és menjünk gyorsan érte, mert látni akarom. Így is lett: vettünk neki őszibarackos babaitalt és már rohantunk is. A nagypapi nyitja az ajtót és én rázendítek a nótára már az előszobában. Ez a Mi nótánk! Ezt énekelem neki mindig, amikor megyek hozzá, és ő még engem nem láthat, csak hallhat: „ Fürge róka lábak, surranó kis árnyak…” – lehet Wolf Katival nem ér fel a muzsika, de neki tetszik.



Már fordul a nappali ajtaja felé, és ahogy meglát, négykézlábra ereszkedik, és olyan tempóban mászik felém a világ legszélesebb mosolyával, ahogy még nem láttam Őt. Én is négykézlábra ereszkedek és én is megyek felé. Odaér és felkapom, megpuszilgatom, ő nevet, kacag, de a tekintete már vándorol is tovább: Apa is itt van!  Örömteli sikoly, én átadom neki, hogy Ő is érezze, amit én.
Itt van, jól van, nem esett le az ágyról, még mindig szép, okos, mosolygós, sugárzó és boldog baba! Én pedig boldog anyuka! Anya meséli, hogy jól érezte magát, aranyos volt, jól aludt; reggel 07:06 perckor kelt,- ledöbbenek magamban, de inkább nem szólalok meg…
Nem hittem volna, hogy a gyerek olyan, mint a drog. Hozzászoksz, boldoggá tesz, függsz tőle, ha nincs veled, akkor elvonási tüneteid vannak, és ha megkapod extázisban vagy!
Már itthon vagyunk, határtalan nyugalom és egyetlen, visszavonhatatlan érzés jár át:
A lányom anyja vagyok!




2015. július 16., csütörtök

Itt a nyàr! Fő a hajam!

Majd a Tündi megmondja!!! :)
Ha haj, akkor mi rá esküszünk :)Most jöjjenek a tippjei nektek a nagy melegben!
A jó, szép és tartós frizura alapja az egészséges haj. De mit csináljunk ebben a nagy melegben, hogy ne menjen tönkre?
Hogy hajunk száraz e vagy zsíros, vékony szálú vagy dús alapvetően öröklött tulajdonságainktól függ. 
Viszont a hajunkat nagyon sok káros hatás éri: környezeti ártalmak, a nap, a szél, az eső, klóros vagy sós víz, a légszennyezettség.
Aztán ott vagyunk persze mi is: mit örököltünk a szüleinktől, az életkorunk, az étkezési szokásaink, végül az a mód is, ahogy a hajunkkal bánunk : miként formázzuk, szárítjuk, használunk-e rá erős kémiai anyagokat: miként rontjuk a hajszálaink minőségét roncsoló festékkel, dauerral, számunkra rossz sampon használatával.
Nyári időszakban külön figyelmet kell fordítanunk hajunk ápolására. A napsugárzás a megfelelő mértékben a bőrnek és a hajnak is hasznos. A túlzott napozás azonban kivilágosítja, kiszárítja, fénytelenné teszi a hajszálakat.
Az UV sugárzás, az uszodák klóros, a tenger sós vize igénybe veszik a haj szerkezetét. Nagy melegben kendő, fejfedő védjen a meleg, szárító levegőtől. A napfény erősen szárít, és ionizáló hatásánál fogva más módon is károsítja a hajszál szerkezetét. Tengerparton, víz mellett való napozás után egy jól megválasztott sampon és balzsam nyújt védelmet.
Hajunk állapota szorosan összefügg a fejbőr állapotával: a haj egészségének és ezzel szépségének is alapvető feltétele a fejbőr egészsége.
Üdv minden Fefine-olvasónak!
Tündi

A Fefine közreműködője a HajszàlOn!

2015. július 15., szerda

Ördögi körök reggel


Reggel felkelek, Ő kelt. Nehezen. Késő estig néztem a „ Lie to me ”- t, mivel annyira kattogott az agyam, hogy csak a filmen tudtam elaludni.
Ránézek az órára, hat óra van, de valahogy mindig elkések. Mindenhonnan. Szeretném még az ágy sarkában megtalált párnámat a fejem alá tenni, mert az olyan jó hideg, nem úgy, mint amin heverészek órák óta. „Még csak egy perc”- kérem, de közben annyira irigylem, amiért ő már szinte majdnem glédában áll. Párnacsere.
Fél hét után kikászálódok, - szokásos körök -, de a Prücsköt még hagyom aludni, mert olyan szép ilyenkor és különben is, legalább ő hadd aludjon. Közben belegondolok, mi lenne velem, ha ketten lennének. „Istenem, de vágyom már rá, hogy ketten legyenek. De a pénz, a munka, csak még egy projekt… Bakker, a munka…”
Ő elindul. Forró csók az ajtóban, szívecskét rajzolok a kezemmel, nézem, ahogy elmegy. Bár együtt tölthetnénk a napot. Megint olyan keveset beszélgettünk tegnap, pedig annyira jók vagyunk együtt. Annyit tudunk nevetni. Olyan szerencsés vagyok!
Már mindjárt 7 óra, én meg még pizsiben flangálok, Szívem másik csücske még alszik. Azért megmérem gyorsan hány kiló vagyok,- Francba! Csak 20 deka ment le. – Sose leszek a régi….
Gardrób. Mit vegyek fel? Jó lesz a csíkos gatya azzal a kék felsővel meg a saru, legalább tudok rohanni a reggel. Smink, hogy legyen mégis valami emberi kinézetem, fésű, ma megint kivasalom a hajam. Tükör. De szarul nézek ki…. Nem kellene ez a gatya. Talán meg sem kellett volna venni. Anyám, mikor először meglátta, csak annyit mondott „Uramisten”! De bakker’ olyan jó az anyaga!
Leveszem. Felveszem a farmert, az sosem téved. De nem jó hozzá a felső, túl kék vagyok már. Legyen a rózsaszín. Felveszem, tükör. Nem, inkább a fehér. Oké, de akkor lecserélem a cipőm is, még se a saru, inkább tornacsuka. Ejj, de jól nézek ki majd megint a „csinikék” közt ma, de nem baj, majd mosolygok. Azt mondák, a szemem mindig mosolyog,- s végül átmegyek még egyszer a spirállal a pillákon …. szerintem is szép a szemem, csak ne lenne olyan fáradt!
Negyed 8 múlt. Felkeltem a Manócskát. Nem akar. Tudom Prücsök! Én is átéltem ma ezt. Majd’ 20 kiló, de kiemelem az ágyból, kiviszem a kanapéra, kap egy kakaót, s tejszeletet kér. Oké, legyen. Kapcsolok egy mesét, olyan jó pofa mesék vannak mostanában,- végre nem ilyen öldöklősek. Kihozom a ruháit és felöltöztetem, mint egy pólyást. Hisz nem rég volt pólyás. Istenem, hogy telik az idő! Megfésülöm, cuki copf, cuki ruci, cuki úgy ahogy van, csak a szája körül maradt ott a cica-bajusz a kakaótól. Gyors mosakodás, persze már ruhában. Tök hülye vagyok, csurom víz a gyerek. Pólócsere. Az előbbi jobb volt, de mindegy. Fél 8, már illene a melóhelyen lenni. Mások olyan jól csinálják! Én miért nem tudom úgy? Megint elkéstem.
Na mindegy.
Taxi. Megint. Egyszer ki fog nyírni, hogy eltaxizok egy csomó pénzt! Dugó, de a sofőr jópofa. Lehúzzuk az ablakot, mert az szeretjük, ha az arcunkba csap a reggeli szél. Annyira hasonlít rám a Manócska. Nem szereti a levegőtlen autót, a fura szagokat, egyfolytában beszél, és nem ereszti a kabaláját,- bár én is hordhatnám magammal mindig az sajátom, annyi erőt ad.
Magamhoz húzom, jókat hülyülünk az oviig, a sofőr is röhög rajtunk,- annyit tud csicseregni, imádom én is. Megérkeztünk az ovihoz. Búcsú, de már csak nekem nehéz. Visszaülök a kocsiba, ami elrepít dolgozni. Megint kések, megint nem reggeliztem, de itt vagyok. Álmos vagyok … visszabújnék a meleg ágyba, magamhoz húznám őket, de már csörög is a telefon.

Boldogság :)

Annyira remek érzés,hogy egyre többen csatlakoztok hozzánk,ami nagyban segít minket is abban,hogy egyre közelebb kerüljünk hozzátok :) Érkeznek tőletek a levelek velünk a lehetőségekkel kapcsolatosan és màr a sajtó is érdeklődött felőlünk :)
Tehát lassan, de biztosan alakulunk ... :)
Nem sokára meg is ismerhettek minket, kèszülünk nagyon :)

Addig is hálásak vagyunk, ha válaszoltok majd a kérdéseinkre a Facebook-on :)

Sok pussssz ♡

Fefine

2015. július 9., csütörtök

„Kocsitól kendőig kendőzetlenül”

Számtalan fajtája van ülni-állni- járni még nem tudó csemeténk hordozásának, számtalan
ellenzővel és követővel




„Jár a baba, jár…”,- csak előtte magamra kötlek, babakocsiba teszlek, mózeskosárba raklak,-
folytathatnánk így is a jól ismert mondókát. Nézzük meg a lehetséges módszereket és próbáljuk is
kivesézni őket!










MIBEN VAN A BABA?
ELŐNYÖK
HÁTRÁNYOK
Babakocsi
- véd melegben, hidegben, esőben, napsütésben, szélben
- kényelmesen elfér benne a baba
- nehézkes vele a közlekedés
- távol van a szülőtől a baba
Kenguru
- állandó kontaktus a szülővel
- kényelmes
- a folyamatos ülés a még ülni nem tudó baba gerincét terheli
Kötős kenguru (mei tai)
- egyszerűbben felköthető a kendőnél és a kengurunál
- mindkét szülő használhatja
- nem meleg
- közelség a szülővel
- egyensúlyérzet fejlődését segíti elő
- nem tudjuk benne fektetni a babát
- a gyermek nem tudja kiélni a mozgásigényét
- a nagyobb babáknak nem jó a túlzott nyugalom
Hordozókendő
- praktikus az úton levő anyukáknak
- testi közelség előnye
- egyensúlyérzet fejlődését segíti elő
- lehet benne szoptatni
- praktikus a nagy hidegben, szélben
- a gyermek nem tudja kiélni a mozgásigényét
- a nagyobb babáknak nem jó a túlzott nyugalom
Babaerszény
- nem meleg
- nagyon egyszerű és kicsi
- egyvállas kialakítás
- nagyobb babánál már kényelmetlen
Csővázas háti hordozó
- kiváló túrákhoz
- nagy gyermekekhez is alkalmas, kényelmes
- túl nagy
Karikás kendnő
- függőlegesen és fektetve is lehet benne vinni a babát
- könnyű kezelni
- lehet benne szoptatni
- kevés helyen kapható
- egyvállas, kényelmetlen lehet








A bőség kavalkádja, amit láthatunk, melyeken előszeretettel „boxolnak” a kismamák az előnyök és
hátrányok említésekor. A szakértői vélemények is mind-mind megoszlanak a témában. Lélektani és
ortopédiai szempontok állnak szemben egymással egy-egy eszközzel kapcsolatban, így a választás
súlya ránk marad.






Miután a kisbaba megszületik a szülők,- de főként a kismama- beállítódásán múlik, hogy az újszülött
körül milyen szokásrendszer alakul ki. Vannak anyák, akik az első otthon töltött  nap már a külön
kialakított gyermekszobában fektetik le szemük fényét, vannak akik saját szobájukban alakítanak ki
babasarkot, vannak, akik egy ágyban alszanak a gyerekkel.






Némely anya cumisüvegből etet, vannak, akik elvonulva szoptatják meg kisbabájukat és vannak, akik
ezt nyilvános helyen is megteszik.





Sok kismama a széltől is óvja a gyermekét és gügyög, vannak olyanok, akik már az első pillanattól kis felnőttként tekintenek gyermekükre és nem bánnak porcelánbabaként az aprósággal.


Ennek társadalmi, szociológiai és érzelmi okai egyaránt vannak,mely minden anyánál más és más, -
ezért nincs igazság, ezért nincs két egyforma gyerek, két egyforma szülő, két egyforma család.






Miért pont a baba hordozásával kapcsolatban értenének egyet a szülők? Nincs értelme kinézni egy-
egy hordozókendős kismamát, mikor mi a „szuperszónikus babakocsinkkal grasszálunk” a tömegben
és a „kendős anyukáknak” sem kell lelketlennek gondolniuk a maguk kényelmére is gondoló
„tologatós társaikat”.


Minden anya tisztában van saját gyermeke szükségletével, igényével és
tudja, hogy mi a legmegfelelőbb mindkettőjük számára!